Absztrakt
Magyarország külpolitikai fókuszába a rendszerváltás után az euroatlanti integráció, illetve a jószomszédi kapcsolat került, minden más területet ennek rendeltek alá. Bár az új évezredben többször is felmerült a változtatás igénye, érdemi gondolkodás ezen a téren csak 2011-ben kezdődött a Magyar külpolitika az uniós elnökség után című dokumentum kapcsán. Ennek keretében került sor a ,,globális nyitás” meghirdetésére, amelynek egyik pillérét a szubszaharai Afrika jelentette. A hazai afrikanista közösség és számos – a kontinensen érdekelt – civil szervezet, valamint gazdasági szereplő figyelte nagy szimpátiával az eseményeket és az azt kísérő médiaérdeklődést. A közösség tagjai és az Afrika-szeretők számára ugyanis ez végre annak a jele volt, hogy a földrész ismét számíthat a kormányzat érdeklődésére. E kötet célja, hogy kézikönyvül szolgáljon azok számára, akik valamiféle módon kapcsolatba kerülnek Afrikával, legyen szó közszolgákról vagy pusztán érdeklődőkről.
A mű a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú, „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” elnevezésű kiemelt projekt keretében készült, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Szent István Egyetem együttműködésével készült a Vidékbiztonság, a biztonsági környezet hatása a vidék versenyképességére Államtudományi Kutatóműhelyben.
Szigetvári Tamás: Tunézia – a legeurópaibb afrikai ország (83-97.o.)
N. Rózsa Erzsébet: A sokszínű Egyiptom (113-127. o.)
N. Rózsa Erzsébet: A sokszínű Egyiptom (113-127. o.)
