A végső stádiumú vesebetegek számára a transzplantáció jelenti az egyetlen hosszú távú gyógyulást adó orvosi megoldást, de halott donorokból egyre nagyobb a hiány, ezért az élő donoros transzplantáció került előtérbe a fejlett országokban. Azok a vesebetegek, akiknek ugyan lenne önkéntes élő donorjuk, ám az immunológiailag inkompatibilis velük, jól szervezett vesecsereprogramok keretében elcserélhetik a donorokat egymással, hogy végül mindenki kompatibilis donorhoz jusson. A vesecseréket rövid, egy időben végrehajtott cserekörökben, illetve önkéntes donorok által indított, hosszabb donációs láncokban hajtják végre a fejlett programokban világszerte.
⮚ Tovább a teljes cikkre: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH)
