A földgáz alapvető szerepet tölt be Európa energiaigényének kielégítésében. Az Északi Áramlat gázvezeték kibővítése lehetővé tenné, hogy Nyugat-Európa közvetlenül az oroszoktól vásároljon gázt, a kelet-európai országokat azonban két okból is kellemetlenül érintené. Egyrészt jelentős tranzitbevételtől esnének el, másrészt megnövelné az oroszok alkupozícióját, ez pedig a gáz árának emelkedését vonná maga után a régióban. Logikusnak tűnik, hogy az ilyen kérdések EU-s szinten dőljenek el és olyan megoldás szülessen, amely minden résztvevő érdekét szolgálja. A geopolitikai csatározásokból azonban úgy tűnik, hogy az országok csak a saját gesztenyéiket sütögetik. Az Unió deklarált jelszavai, mint a szolidaritás és bizalom üres frázisok csupán. Érdemes áttekinteni az Északi Áramlat kibővítésével kapcsolatos tárgyalásokat, egyrészt mert betekintést nyújt az EU döntési mechanizmusába, másrészt mert a beruházás a magyar gazdaságot is érzékenyen érintheti.
A blogbejegyzés alapjául szolgáló, Sziklai R. Balázs, Kóczy Á. László valamint Csercsik Dávid által szerzett tanulmány az Energy Policy című folyóiratban jelent meg és szabadon hozzáférhető. A tanulmány alapjául szolgáló kutatást az Innovációs és Technológiai Minisztérium által meghirdetett Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program támogatta, a Budapesti Corvinus Egyetem „Pénzügyi és Lakossági Szolgáltatások”; tématerületi programja (hivatkozási szám: NKFIH/1163-10/2019) keretében.
