Bevezetés
A forgalomcsillapítás (traffic calming) kifejezést manapság kiterjesztett értelemben használjuk, azaz eredeti jelentésén, a forgalmi áramlatok lelassításán túlmenően szűkebb forgalomtechnikai jelentésében tartalmazza a közúti forgalom csökkentését is. Tankönyvi példát idézve: „A forgalomcsillapítási beavatkozások célja a közúti járműforgalom sebességének és nagyságának csökkentése.”1
Az intézkedések indokolásaként azonban rögtön megjelenik a tágabb cél, a környezetterhelő hatás csökkentése, a forgalombiztonság elősegítése, a közterületi körülmények javítása – általában az emberre és a környezetére káros következmények csökkentése.2
A forgalomcsillapítás technikai eszköztárát, alkalmazását segítő kézikönyvek, útmutatók, műszaki előírások természetesen részletesen foglalkoznak a járműforgalom megszelídítését lehetővé tevő módszerekkel, berendezésekkel, konkrét tennivalókkal; ehhez képest rövidebben érintve (de érintve) a bevezetést indokló átfogó folyamatokat, a technika és a településen élő emberek igényeinek újraértelmezett prioritási szempontjait. A komplex összefüggések részletes áttekintése, az átfogó és stratégiai célok kijelölése a települések, illetve a mobilitás jövőjével foglalkozó stratégiai dokumentumok feladata.
Ez az írás elsősorban a forgalomcsillapítás szükségességét indokló háttér, vagyis a közlekedés és a települések fejlődését alakító folyamatok szemszögéből tárgyalja a beavatkozásokat, ennek megfelelően eszközként tekint a forgalomcsillapítás különböző módozataira.
A gondolatmenet a továbbiakban röviden érinti azt a helyzetet, ahonnan el kell indulnunk. Az ezt követő pontok tárgyalják a vonali és a területi forgalomcsillapítás kereteit és eszközeit, majd egy újabb rész a forgalomcsillapítás településszerkezeti összefüggésében mutat rá a forgalmi körülmények térbeli és időbeli kiegyenlítése érdekében felmerülő néhány szempontra. Az írás a tanulságok összefoglalásával zárul.
