Lados Mihály 1984-ben szerzett közgazdász diplomát a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. 1994-ben a rotterdami Erasmus University városigazgatás (Urban Management) képzését is elvégezte, 1995-ben pedig megítélték neki a közgazdaságtudomány kandidátusa címet.
Az MTA Regionális Kutatások Központjának (MTA RKK) Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetében 1986-tól (az Intézet alapításától) végzett tudományos kutatói munkát: 1986–1993. között tudományos segédmunkatárs, 1994–1995. között tudományos munkatárs, 1996 óta tudományos főmunkatársi beosztásban tevékenykedett. 1996 és 2007 között az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének igazgató-helyettese, majd 2008-tól 2016-ig az Intézet (a 2012-es szervezeti átalakulást követően Nyugat-magyarországi Tudományos Osztály) vezetője.
Kutató munkája mellett szakmai pályafutásának másik fontos szegmensét a felsőoktatás jelentette. 1993-tól 2005-ig óraadó tanár volt Széchenyi István Egyetem (és jogelődje a Széchenyi István Főiskola) Regionális és Településgazdaságtan Tanszékén, majd 2007-től a Regionális-tudományi és Közpolitikai Tanszék egyetemi docense, 2018 óta a tanszék vezetője. Alapító és törzstagja Széchenyi István Egyetem Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskolájának.
Lados Mihály a regionális tudomány országosan is elismert kutatója, aki pályafutása során számos hazai, illetve nemzetközi kutatási projekt résztvevője vagy vezetője volt. Jelentős tudományos közéleti tevékenységet folytatott, több szakmai szervezet és társaság munkájában vett részt. Ezek között is kiemelkedik a Magyar Urbanisztikai Társaság, amelynek 1995 óta tagja, 2015 és 2017 között a Győr-Moson-Sopron megyei szervezet alelnöki, 2017 óta elnöki tisztségét töltötte be. A Magyar Regionális Tudományi Társaság munkájában annak 2002. évi alapítása óta folyamatosan részt vett. 1994 óta tagja volt a regionális tudomány egyik legjelentősebb nemzetközi szervezetének, a Regional Science Association Internationalnak. Munkásságát 2011-ben Pro Régió Díjjal ismerték el.
Interjú az okos városokról Lados Mihállyal (VEOL.hu, 2020. december 10.)
Rechnitzer János nekrológja:
Lados Mihály
(1961-2021)
A szörnyű világjárvány behatolt életünkbe. Ha ismerőseinket vesztettünk el, egy fájó reccsenést érzünk; ám ha a halál a közelünkben csap le, már a fájdalom, a tiltakozás, és tehetetlenség lesz úrra rajtunk. Ilyen érzésekkel küzdök április 20. óta, amikor 40 napi kegyetlen küzdelem után elment barátom, küzdőtársam, a hazai regionális tudomány kedves alakító személyisége: dr. Lados Mihály, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens.
Örömmel jött 1986-ba Győrbe, hogy megalakítsuk a MTA Regionális Kutatások Központja Észak-dunántúli Osztályát. Hazaérkezett a családjával, hiszen Szigetközből származtak feleségével együtt, Mosonmagyaróváron tanultak, ott éltek akkor még a szüleik. Formáltuk a kialakuló regionális tudomány új kutatóhelyét, valójában „oázist teremtettünk a sivatagban”, hiszen a társadalomtudománynak, s azon belül a helyét kereső területi tudományoknak minimális, lényegtelen előzménye volt a városban, de a nagyobb régióban is. Sikerrel vette a tudományos kihívásokat, 1996-ban megszerezte a közgazdaságtudomány kandidátusa tudományos fokozatot. Alkalma volt egy mesterképzést (Urban Management) a rotterdami Erasmus Egyetemen elvégezni, ami egész további munkásságát meghatározta. A kilencvenes évek elején beléptünk a felsőoktatásba, meghatározó alakítója lett a településgazdász szaknak, aktív formálója volt az akkori főiskola, ma Széchenyi István Egyetemmel való kapcsolatoknak, az intézetbe kihelyezett tanszéknek.
Kutatás kutatást követett, megbízások, pályázatok itthon és külföldön, Mihály progresszív formálója, szervezője volt a programoknak. Az önkormányzati gazdálkodás érdekelte, a helyi közösségek gazdasági alapjainak megteremtése és működtetése, a közszolgáltatások rendszere, azok intézményi működtetése. Számos tanulmányban (116 jegyzett közlemény 347 hivatkozással) dolgozta fel a kérdéskört, elemzéseivel, előremutató megállapításaival itthon és külföldön elismerést szerzett.
Szerette az Intézetet, átvette az igazgató posztot (2008-2011), majd annak beolvasztása után osztályvezetőként irányította tudományos közösségünket (2012-2016). Közben oktatott több egyetemen, alapító tagja lett a SZE regionális tudományi doktori iskolának (RGDI), négy doktorandusz pályáját gondozta sikerrel. 2018-ban tanszékvezető megbízást kapott a Széchenyi Egyetemtől, s megszervezte a szakterület angol nyelvű mesterképzését.
Lados Mihály igazi közösségi ember volt, ami a neveltetéséből és egyéniségéből is fakadt. Csendes, kedves, megértő személyisége beépült, aztán alakítója lett több társaságnak. Így vált az egyik győri Rotary Klub nemzetközi kapcsolatainak alakítójává, vagy éppen több szakmai szervezet vezetőségének tagjává, egyben formálójává. 1995-től tagja lett a Magyar Urbanisztika Társaságnak, a Győr-Moson-Sopron megyei szervezet alelnökévé (2015-2017), majd elnökévé választották (2018-). Új életet lehelt a társaság győri szervezetébe, folyamatosan rendezvényeket szerveztek, kiváló kollégájával, tanítványával az urbanisták szakmai közösségét építették ki, megnyitva ezt az izgalmas komplex tudományt és gondolkodási rendszert más szakterületeken tevékenykedők előtt is.
A tízes években érdeklődése fókuszába az okos városok kerültek. A város és a digitális világ kapcsolatát elsők között dolgozta fel, számos nemzetközi kutatásban vett részt, ismert és elismert szakértője lett a témakörnek, tanítványokat nevelt, elkezdett iskolát építeni. Az elmúlt év végén új Szigetköz kutatást kezdett lelkesen szervezni, hatalmas energiával kívánta szülőföldjének jövőbeli fejlődési irányait felvázolni, sajnos ezt már nem tudta elindítani.
Lados Mihály nagyszerű ember volt, kiváló kutatásszervező és lelkiismeretes elemző, a szakmai, tudományos és a társadalmi közösségek építője, formálója. Hiányozni fog, kedves, érdeklődő személyisége, hatalmas ismeret- és kapcsolati tára. Nyomot hagyott a regionálisták, az urbanisták, de a közösségek hazai és nemzetközi világában!
Emléked Mihály velünk marad, köszönjük, hogy ismerhettünk! Nyugodj Békében!
