Nem ezt várták – Arab gazdaságok tíz évvel az arab tavasz után
Szigetvári Tamás
“Az észak-afrikai és közel-keleti autoriter államok évtizedek óta alapvetően hasonló berendezkedéssel működnek, korlátozott szabadságjogok mellett viszonylag széles körű szociális biztonságot teremtettek, az alapvető szükségletek elérhetőségét jelentős szubvencionálással biztosították. Amikor mindenképpen megszorítások váltak szükségessé, akkor ügyes alkukkal igyekeztek megőrizni a társadalmi békét. A korábban működőképes modell 2011 elején azonban váratlanul bedőlt, ami mögött több tényező is közrejátszott. Az egyik legjelentősebb ezek közül a szubvenciókra építő árrendszer ellehetetlenülése volt: a világpiaci élelmiszer- és energiaár-emelkedése, amit keresleti oldalon a feltörekvő piacok emelkedő fogyasztása, kínálati piacon a korlátozott kapacitások és az alternatív igények, így például a bioüzemanyag-gyártás is gerjesztettek, „begyűrűzött” az arab országokba, és a politikai rendszer legitimációját biztosító alacsony árak emelkedni kezdtek.
A lázongások kezdetén az első reakció a korábban megszokott volt: a bérek, a szociális juttatások és az állami árszubvenciók erőn felüli növelése. A korábban bevált autoriter alku – miszerint az ember tele szájjal nem beszél – azonban nem működött tovább. A fiatalabb (tájékozottabb) generációk számára az alku elfogadhatatlanná vált, nem volt összeegyeztethető a szabadságról, a méltóságról, a társadalmi igazságosságról alkotott elképzeléseikkel.”
⮚ Tovább a teljes cikkre – portfolio.hu – 2021. május 4.
Címlapkép: Getty Images
