„Sokan úgy gondolják, hogy a versengés és az együttműködés ellentétes cselekvések, így aki együttműködő, az nem lehet versengő (és fordítva). Reprezentatív kérdőíves felmérés segítségével azt vizsgáljuk egyéni szinten, hogy igaz-e az előbbi feltevés. A várakozással ellentétben azt találjuk, hogy nagyobb fokú együttműködés erősebb versengéssel jár együtt, azaz minél versengőbbnek tartja magát valaki, annál együttműködőbbnek is. Kutatásunk további eredménye az, hogy a magasan végzettek gyakrabban tartják magukat közepesen versengőnek és közepesen együttműködőnek.
Az egymással való versenyzés és együttműködés átjárja minden ember életét. Verseny van a jó iskolákban a férőhelyekért, a munkahelyeken az állásokért, az előléptetésért, az olimpián az aranyért és a népszerű előadásokra a színházjegyekért is. Az együttműködés hasonlóan gyakori, az iskolában az osztálytársak segítenek egymásnak, a kollégák a munkahelyeken együtt dolgoznak, a csapatsportokban a sportolók összejátszanak, és színházi élmény is a családdal vagy barátokkal az igazi.
Természetesen mind a versengés, mind az együttműködés fontos az életben hiszen mindkettő szükséges lehet az érvényesüléshez. Mégis sokan ellentétes személyiségjegyként tekintenek rájuk: aki versengő az nem lehet együttműködő és fordítva.
(…)
Egy nemrég megjelent kutatásunkban minket az érdekelt, hogy egyéni szinten az embereknél milyen összefüggés látható a versengés és az együttműködés között és e két viselkedési forma hogyan függ össze a végzettséggel.”
Címlapkép: Getty Images
