A délkelet-európai országok hagyományosan a fennálló energetikai status quo megőrzésére törekednek. Ezt egyaránt indokolják az energia megfizethetőségét illető félelmeik, az alacsony fogyasztói árak fenntartásának vágya, a beruházások évtizedes elmaradása és a szén magas aránya energiamérlegükben. Mindamellett fejlődési pályájukat meghatározzák a külső tényezők, így napjainkban a dekarbonizációs törekvések is. Ez a cikk azt vizsgálja, hogy az Európai Unió kivonulása a fosszilis fűtőanyagok, legújabban a földgáz támogatásából milyen tudatos módon befolyásolja a régiós országok energiapolitikáját, illetve miként teszi az Uniót is akaratlanul geopolitikai szereplővé. Az Európai Unió új keletű gázellenessége szembe megy az orosz és amerikai érdekekkel, az utóbbiak továbbra is támogatják a földgáz elterjedését a térségben. Ezért kétpólusú (EU/Egyesült Államok – Oroszország) és egydimenziós (geopolitikai) elrendezés helyett háromszereplős (EU – Egyesült Államok – Oroszország) és kétdimenziós (geo- és klímapolitikai) helyzet van kialakulóban. A cikkben három eltérő esettanulmányt mutatunk be. Görögország sikeresen vezeti ki a szenet a földgázra és a megújuló energiákra alapozva. Ezzel szemben Bulgária fejlődési pályája bizonytalan, vitatottak nukleáris és gázipari tervei. Észak-Macedónia nem EU-tagként mérsékelt kényszerekkel szembesül, amelyek főleg a helyi szénvagyon kimerüléséből és a földgázfejlesztések lehetőségéből adódnak.

Teljes cikk – PDF