Ha ma különadót vetnek ki egy ágazat nyereségére, és különösen, ha meg is indokolják, hogy miért azt az ágazatot sújtják ezzel, akkor arra kell számítanunk, hogy ezt holnap, holnapután is megismételhetik, ezért kevéssé fektetünk be abba az ágazatba.
A bevezetés alatt álló „extraprofit-adó” gazdasági következményeivel kapcsolatos aggodalmak eloszlatása érdekében kormányunk illetékesei hangsúlyozzák, hogy az adót csak különféle szolgáltatásokra vetik ki, így az nem érinti a gazdaság termelő (termék-előállító) szektorait. Ez persze nagyon megnyugtatóan hangozhat annak fényében, amit valaha Kossuthtól („ipar nélkül csupán félkarú óriás a nemzet”) meg marxista politikai gazdaságtanból tanultunk.
Azonban a késői 20. és még inkább a 21. században más nóta járja.
A Világbank munkatársainak egy, a szolgáltató ágazatok fejlesztésének fejlődő országok béli nagy jelentőségét bemutató írása szerint a „szolgáltatások által vezetett gazdasági átalakulások új lehetőségeket nyitnak a skálahozadék, az innováció és az átgyűrűző hatások számára; olyan nagy lehetőségeket, mint amelyek korábban a földolgozóipart termelékenyebbé tették.”
Hazánkban 2020-ban a szolgáltatások aránya a GDP előállításában 56 százalék volt. Ez lényegében megfelel a fejlődő országok 55 százalék körüli átlagánál, de elmarad a fejlett országok átlagosan 75 százalék körüli átlagos arányától.
És a témával foglalkozó szakértők még a fejlett országokban is látnak szerencsétlen elmaradásokat. Például egy, az euróövezet és az EU jövőjével foglalkozó, tekintélyes kutatók és gyakorlati szakemberek által írt kötetben Stefano Micossi azt fejtegeti, hogy Európának „agresszív piacnyitást kell megvalósítania a szolgáltatásokban. Ez az a terület, amelyen eddig rendszeresen elmaradt az USA-tól a GDP és a termelékenység növekedésében, és amely jelentős jövedelmek és munkahelyek teremtésének ígéretét hordozza.”
Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az EU-n belül nekünk (és a többi közepesen fejlett államnak) különösen fontos a szolgáltatási ágazatok gyors fejlesztése. Ennek konkrétabb indoklásaként szolgálhat például a magyar bankrendszer szinte közmondásosan gyönge hatékonysága, alacsony termelékenysége. Az ezt és más szolgáltató ágazatokat sújtó különadók nálunk a 2010-es évek elején kezdődött és most újra terebélyesedni látszó gyakorlata gazdasági bizonytalanságot teremt, amivel fékezi a beruházásokat ezeken a területeken. (Példánkban: ha egy-egy bank hatékonyságnövelő beruházásainak hozamát – a versenytársak várható hasonló akcióinak hatása mellett – az állam „extraprofit-vadászata” is veszélyezteti, akkor az ilyen beruházások vonzereje kicsi lesz.)
A hazánkban a 2010-es években bevezetett különadók beruházás-fékező hatása jól megfigyelhető az alábbi két, a főbb piaci szolgáltatási ágazatok beruházásainak alakulását nemzetközi összehasonlításban mutató ábrán.
Címlapkép: Getty Images
