A magyar ruházati ipar a relokációs tendenciák tükrében
Milyen változást hozhat a ruházati gyártás Ázsiából a régióba történő szervezése?
Dobos Emese
Közgazdaság- és Regionális Tudományok Kutatóközpont
Világgazdasági Intézet
MAGYAR TEXTILTECHNIKA LXXVI. ÉVF. 2023/3
A divatipar – és különösen a ruházati ipar – a világ egyik legglobálisabb iparága (Bonacich and Appelbaum, 2000). A szegmens mozgását – de legfőképpen a gyártási tevékenységek földrajzát – számos tényező határozza meg. Ilyenek: a nemzetközi kereskedelmi egyezmények, szabályozások és megállapodások, intézményi keretek, konvenciók, technológiai és emberi erőforrások, a nemzetközi szállítmányozás lehetőségei és költségei, vagy éppen a piac, illetve a világ vezető divatmárkái által diktált követelmények, így az egyre gyorsuló trendek követése és kiszolgálása, a fenntarthatóságra való igény mellett.
Emellett az iparág külső sokkoktól sem mentes: befolyásolja a protekcionista gazdaságpolitika, az árfolyamingadozás, vagy akár a klímaváltozás is. A ruházati ipar hírhedt az átláthatatlan, homályos ellátási láncairól. A Fashion Revolution szervezet a vezető divatmárkák által közzétett információkat vizsgáló 2022-es Átláthatósági Indexe arra hívta fel a figyelmet, hogy bár egyre nagyobb
arányban teszik közzé az első szintű beszállítóikat,1 az általuk vizsgált 250 vezető divatmárka 52%-a még mindig semmilyen információt nem közöl arról, hol is készülnek a termékei. A tengereken és óceánokon is átívelő, immár fél évszázados gyártáskiszervezés gyakorlatával szemben egyre többen vannak az elmúlt évtized(ek)ben, akik a rövidülő ellátási láncok szükségessége mellett érvelnek.
Ennek főleg a menedzsmenttudományokban van egyre növekvő irodalma [lásd: (Christopher és szerzőtársai, 2004; Fernie és Azuma, 2004; Singh és Nijhar, 2018)]. Ezen a téren pedig fontos tendencia az ellátási láncok reformja (s ezen belül a relokáció), ami a korábban az iparág beszerzési gyakorlatait domináló gyakorlatokat ingatja meg.
A relokációt bemutató fenti, rövid bevezetés, a kutatási kérdés és a módszertan tárgyalása után írásomban a gyártáskiszervezés, a relokáció, valamint a rövidülő ellátási láncok részletesebb bemutatása után a magyar ruházati ipar helyzetére fókuszálok a globális ellátási láncokban. Ezután kitérek a relokáció mozgatórugóinak alaposabb bemutatására. Majd megnézem, a nemzetközi kereskedelmi statisztikák tükrözik-e a relokációs tendenciákat.
Ezután bemutatom a hazai ruházati gyártókkal készített interjúk eredményeit és végül összegzéssel, következtetésekkel, valamint további kutatási kérdésekkel zárom írásom. Legfőképpen arra voltam kíváncsi, hogy tapasztalják-e a hazai ruházati gyártók a divatmárkák Ázsiából, de legfőképpen Kínából a gyártás visszaszervezését, és ha igen, milyen formában: visszatérő vagy új megrendelőkről beszélhetünk?
Továbbá, hogy ha feltételezhetően a növekvő költségek és az ellátási láncot érő külső sokkok miatt egyfajta kényszer is a divatmárkák számára, hogy visszaszervezzék Ázsiából a gyártást, hozhat-e változást a megrendelő és beszállító, alvállalkozó közötti viszonyban, hatalmi pozícióban, így például az ártárgyalás esetében javul(hat)-e a hazai ruházati gyártók
helyzete.
Tizenegy, hazai tulajdonban lévő ruházati gyártó vállalattal írásban készített interjú képezi a tanulmány empíriájának alapját, amelyeket 2023 márciusában készítettem.
