Az európai munkaerőpiacok gyakori jellemzőjévé vált az alacsony bérű foglalkoztatás, amely egyúttal aggodalmakat vet fel ezeknek a munkahelyeknek a minőségével, illetve a fiatalabb munkavállalók hosszú távú karrier kilátásaival kapcsolatban. Az alacsony bérű foglalkoztatott elterjedt definíciója szerint olyan foglalkoztatott, akinek a keresete az adott évben nem érte el a nemzeti medián kereset 60%-át – ennek a jelenségnek a hosszú távú hatásaival kapcsolatban sokféle hatással számolhatunk. Egyrészt, ezek a munkahelyek lehetőséget teremtenek a tartós munkanélküliséggel járó hátrányok elkerülésére. Másrészt azonban az alacsony bérű foglalkoztatás sokszor tartósnak bizonyul, így az érintett munkavállalók számára további karrierjük és bérszínvonaluk számára zsákutcát jelenthet. Míg számos kutatás vizsgálta az egyéni jellemzők szerepét az alacsony bérű foglalkoztatásban, illetve a további bérmobilitásban, jóval kevesebbet tudunk azokról a vállalati és térségi tényezőkről, amelyek megkönnyíthetik az alacsony bérű foglalkoztatásból történő kiszabadulást.
A HUN-REN KRTK ANET Lab és a svédországi Umeå University kutatóinak együttműködésében folytatott kutatómunka során két ilyen kontextuális tényező szerepét tártuk fel. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, hogy a magasan képzett munkatársakkal kialakított társas kapcsolatok a munkahelyeken elősegítik-e az alacsony bérű foglalkoztatásból történő kiszabadulást. Másrészt vizsgáltuk, hogy a helyi munkaerőpiac foglalkozási szerkezetének időbeli változása miként bővíti, vagy éppen szűkíti a magasabb bérű foglalkozásokba történő átmenet lehetőségeit. Ezekben a kutatásokban svédországi adminisztratív adatokat használtunk, amelyek a teljes svédországi népességet lefedték, illetve lehetővé tették az alacsony bérű foglalkoztatottak, munkahelyeik, munkatársaik és a helyi munkaerőpiac szerkezetének időbeli nyomon követését.
Címlapkép forrása: Getty Images
