Fenntartható iskolába járás Magyarországon
Pedibusz és bicibusz pilotprogramok szerepe napjainkban
Kézai Petra Kinga
Absztrakt
A modern városfejlesztés tükrében a városi kihívásokra reagálva különböző társadalmi-technikai innovációk terjedtek el, amelyek jól definiálható megoldásokat kínálnak. Az 1970-es évektől kezdődően a fejlett országokban különös tekintettel a városi terekben kialakult az úgynevezett ’backseat generation’, azon gyerekek csoportja, akiket szüleik nap mind nap autóval fuvaroznak az iskolába. Ezen jelenségnek számos negatív hatása van a gyermekekre, a környezetre és a városi terekre. Jelen tanulmány a városi közlekedésszervezés, azon belül is a napi rendszerességű iskolába járás problematikáját járja körül. Célja szakirodalmi elemzés alapján olyan jó példák bemutatása, mint a pedibusz és a bicibusz, amelyek a „slow city” koncepció tükrében a lokális értékekre és erőforrásokra helyezik a hangsúlyt. A tanulmány az utóbbi években Magyarországon is meghonosult pilotprogramok (gödöllői pedibusz és pécsi bicibusz) bemutatásával és értékelésével zárul. Ezen programok egyrészt felügyelt, biztonságos, csoportos megoldást kínálnak az iskolás gyermekeknek és családjaiknak az iskolába járáshoz, másrészt pedig közösséget építenek a különböző generációk között.
Kulcsszavak: ’Lassú város’ koncepció, fenntartható iskolába járás, pedibusz, bicibusz, közösségi mobilitás, közösségszervezés
Közösségi erdősítéssel a klímaváltozás ellen?
A békéscsabai Hatvanezer Fa Mozgalom küzdelmei és eredménye
Mihály Melinda
Absztrakt
A klímaválság elleni küzdelemben globális, országos és helyi szinten is kiemelt szerepet kap az erdősítés, amit civil szervezetek, nemzetállamok, nagyvállalatok és transznacionális szervezetek egyaránt a zászlajukra tűztek. Az ország egyik legjobban szervezett fásítási kezdeményezését esettanulmányként vizsgálva e tanulmány célja a klímaválság kontextusában létrejövő helyi szerveződések cselekvőerejének (ágenciájának) jobb megértése, különös tekintettel azok kommunikációjára, döntéshozatalára, erőforrás mobilizációjára és a közügyeket alakító képességükre. A vizsgált szerveződés kommunikációjában (keretezésében) közelebb áll a klímamozgalom mérsékeltebb ágához. Az egyén felelősségét hangsúlyozza a rendszerszintű átalakítással szemben. Szervezeti működésében törekszik a részvételiségre, ám a szervezeti hatékonyság elérése érdekében a döntéshozatal elsődleges terepe az ún. „demokratikus elnökség”, amelyben tisztújítást nem terveznek. Erőforrás mobilizációjában kiemelten épít a széleskörű társadalmi bázisára. A helyi társadalmi beágyazottságának és az online jelenlétének köszönhetően nemcsak önkénteseket képes mozgósítani, hanem pénzügyi erőforrásokra és az ültetéshez szükséges eszközökre és földterületre is szert tesz. Míg a közügyeket helyi szinten a széles társadalmi bázisának köszönhetően hatékonyan alakítja, addig a szerveződés képessége az országos és globális szakpolitika alakítására mérsékelt. Egyrészről a mozgalom helyi fókusza miatt nem céljuk az országos és nemzetközi civil szerveződésekhez való kapcsolódás és az érdekérvényesítés. Másrészről stratégiáik jellemzően együttműködőek, mintsem konfrontatívak.
Kulcsszavak: klímamozgalom, közösségi erdősítés, keretezés, erőforrás mobilizáció, poitikai lehetőségkultúra