Bérgyártás és márkaépítés között?
Hazai ruházati gyártók eredeti márkái
Dobos Emese
HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományos Kutatóközpont, Világgazdasági Intézet
Magyar Textiltechnika LXXVII. évf. 2024/2
A globális értékláncelmélet a globális ellátási láncok terjeszkedését vizsgálja, valamint azt, hogy ezen belül az érték hol keletkezik és ki, hogyan ragadja ezt meg. A gazdasági feljebb lépést – vagyis tág értelemben a világgazdaságban betöltött pozíció megtartását, vagy éppen jobb pozíció megszerzését (Gereffi, 2014), vagy pedig a relatív alacsony hozzáadott értékű tevékenységek felől, a magasabb hozzáadott értékűek felé történő elmozdulást (Szalavetz, 2019) – számos megközelítésből vizsgálták. Míg a menedzsment irodalom bővelkedik tanuló és vállalkozó leányvállalatok sikeres esettanulmányainak elemzésével, addig a ruházati iparban fellelhető, erősen fogoly típusú kapcsolatrendszerrel rendelkező, független beszállítókra alapozó működésre már kevés (sikeres) példát mutatnak az eddigi empirikus kutatások. Az iparágon belül a tudományos kutatások döntő többségben a feltörekvő délkelet-ázsiai országokra fókuszáltak. Azonban az Európa keleti perifériáján, és a világgazdaság félperifériáján elhelyezkedő magyarországi ruházati gyártó vállalkozások teljesen más helyzetben vannak, mint az újonnan iparosodó, gyors fejlődési, tanulási ívet felmutató ázsiai gazdaságok, mivel több évtizede beágyazódtak a globális értékláncokba a főként nyugat-európai megrendelésre történő bérmunka révén.
