A partikuláris bizalom újragondolása – Grünhut Zoltán cikke a Metszetek – Társadalomtudományi folyóiratban

ABSZTRAKT

A tanulmány kísérletet tesz a partikuláris bizalom – vagyis az egyén legközvetlenebb hozzátartozói, barátai, személyes ismerősei felé érzett bizalmának – elméleti újragondolására. Ennek jegyében először is rámutat arra, hogy a szakirodalomban kétféle olvasat található a partikuláris bizalom jelenségét illetően. Ezek egyike valóban bizalomról értekezik, illetve arról, hogy az egyén szoros kötésű kapcsolatai felé érzett bizalma miként alapozza meg a mások, általában az embertársak irányában érzett bizalmát. Ebben az olvasatban a partikuláris bizalom minden más típusú bizalom eredendő forrása. A másik értelmezés a partikuláris bizalmat csoportjelenségként fogja fel, s azt hangsúlyozza, ha a társas érintkezések jellemzően zárt, a tagokkal kivé-telező csoportok keretei között zajlanak, akkor a szélesebb társadalmi együttműködések kor-látokba ütköznek, az integráció-kohézió megreked, makroszinten pedig bizalmatlanság alakul ki. E két olvasat jól láthatóan ellentmondó, jelen tanulmány szerint azonban csak az egyiknek, mégpedig az előbbinek a mondanivalója koherens és konzekvens.

KULCSSZAVAK: partikuláris bizalom, bizalmatlanság, elsődleges kapcsolatok, embertársakba vetett bizalom, összetartozás

The paper strives to reconsider the theory of particular trust, i.e. one’s trusting feelings towards her/his most intimate relatives, friends, and personal relations. By doing this, at first, the paper sheds light on two distinct interpretations of particular trust in the literature. One of these approaches addresses particular trust as a kind of core disposition of the self, and it describes how one’s trust towards her/his bonding relations establishes the given subject’s generalized trust towards others, in a broad sense, to people as such. The other interpretation argues that particular trust is important for group-level social dynamics. It claims that if members of close-knit and exclusive groups, dominated by particular trust, are interacting only with each other, and avoiding out-group relations, then broader social cooperation and collaboration are constrained, social integration and cohesion are limited, and on macro level there is an unfolding distrust. As it seems, the above-described readings of particular trust are contradictory. The current paper stresses that just one of these interpretations is coherent and consistent – the first one.

KEYWORDS: particular trust, distrust, primer relations, trust towards unknown others, togetherness