A találkozások terei: a szociális infrastruktúra titkos ereje
A modern társadalmi-gazdasági rendszerek egyik recens, részben a technológiai fejlődéshez kötött jelensége a társadalmi törésvonalak elmélyülése, amely egy sor kedvezőtlen folyamatot eredményezhet beleértve az elmagányosodást vagy a demokratikus intézmények meggyengülését, miközben a mikroközösségektől az egész emberiségig bezárólag olyan kihívásokkal kell megküzdeni, amihez az alkalmazkodás társadalmi együttműködést, kohéziót kíván. Ez a fajta széttöredezettség a tereket is érinti: fokozatosan visszaszorulnak azok a helyek, ahol lehetőség nyílna az egyén számára, hogy kilásson saját buborékjából és eltérő nézőpontokkal, társadalmi csoportokkal találkozhasson. Minderre egy lehetséges választ kínálhat az Eric Klinenberg-féle szociális infrastruktúra koncepciója, amely azokat a lokális, fizikai helyeket jelöli, ahol különböző társadalmi csoportok számára lehetőség nyílik a találkozásra.
Ezt a fogalmat összefüggésbe hozták a társadalmi kohézión túl a jobb életminőséggel, kedvezőbb egészségügyi állapottal, sőt az olyan krízishelyzetekre való rugalmasabb alkalmazkodással, mint a COVID-19 világjárvány.
Látható tehát, hogy a szociális infrastruktúra fejlesztése legalább olyan fontos feladat lenne, mint a hagyományos infrastruktúráé.
Jelen írásban ezen helyek területi mintázatait vizsgáljuk hazai kontextusban azért, hogy rámutassunk arra, hogy a beépítés típusa és a települések funkcionális morfológiája miként befolyásolhatja elhelyezkedésüket.
⮚ Tovább a teljes cikkre
Címlapkép forrása: Getty Images
