Hosszú távú folyamatok, trendfordulók, területi típusok a vármegyei lakáspiacokon, 2008–2022
Nagy Gábor
Területi Statisztika, 2024, 64(6): 731–756 – közzététel: 2024. november 27.
A tanulmány a hazai vármegyei léptékű lakáspiaci dinamika alapján kísérli meg a területi fejlődési típusok elkülönítését. Ehhez első körben a használtlakás-piacok valós méretét kellett meghatározni. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Tájékoztatási adatbázis éves bontásban közli az adásvételi számok és átlagárak alakulását, de a valós folyamatok értékeléséhez a deflált (inflációtól megtisztított) piaci értékek kiszámítása szükséges. Második lépésben hét, a fejlettség jelzésére használt alapvető indikátor időbeli változása és a lakáspiaci dinamika közötti kapcsolatot számította ki a szerző, azt feltételezve, hogy vármegyei léptékben ezek korrelációja lehetőséget ad a tipizálásra. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a vármegyék öt, egyenként négy területi egységet tartalmazó csoportot alkottak, melyből három esetében hasonló mozgásokat lehetett megfigyelni (ipari múlttal rendelkező, „alföldi” és „dél-magyarországi” csoport), a fennmaradó kettő esetében (északnyugati vármegyék, közép-magyarországi csoport) pedig a hasonlóságok mellett 1–3 indikátor esetében érdemi eltérések is vannak. Ezek a vármegyei lakónépesség arányának 15 éves időtávon végbement változásai, amelyek arra utalnak, hogy a külső, nem is feltétlenül hazai vásárlók is befolyásolják a lakáspiaci folyamatokat. A második a fajlagos bruttó hazai termék (gross domestic product – GDP) szintjében 2007 óta lezajlott változások, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a GDP alakulása és a fizetőképes kereslet változása közötti összefüggés a vármegyék jelentős részében nem erős. A harmadik, az egy főre jutó szabadon elkölthető jövedelem (vásárlóerő), mely szintén a külső kereslet eltérítő hatásának következménye.
Kulcsszavak: lakáspiac, vármegye, területi típusok, fejlettségi indikátorok, korreláció
