Közel 50 év után a szíriai Aszad-rendszer egyik pillanatról a másikra megbukott. Bár voltak jelek, melyek ebbe az irányba mutattak, a gázai és a libanoni háború, a kétszeri közvetlen izraeli-iráni csapásváltás, valamint a globális környezetben Oroszország ukrajnai háborúja, illetve az amerikai elnökválasztás árnyékában Szíria, úgy tűnt, legalábbis nyugvóponton van, és mint ilyen, nem került a nemzetközi figyelem középpontjába. 
Egészen addig, míg a szíriai kormánnyal szembenálló fegyveres csoportok, élükön a Haj’at Tahrír as-Sámmal rajtaütésszerűen el nem foglalták Szíria második legnagyobb városát, Aleppót, majd egy villámhadjárat keretében Homszot, Hamát és végül a fővárost, Damaszkuszt.
Szíria a történelem folyamán mindig a hatalmi-nagyhatalmi érdekek és a tengeri, szárazföldi kereskedelmi útvonalak metszéspontjában helyezkedett el. A mai Szíriát is tulajdonképpen nagyhatalmi érdekek mentén hozták létre az első világháborút követő rendezések keretében. Francia mandátumterület volt, mely függetlenségét végül 1944-ben nyerte el, bár a francia csapatok csak 1946-ban távoztak.
⮚ Tovább a teljes cikkre
Címlapkép forrása: Getty Images
