Az elmaradt humán tőke beruházás hosszú árnyéka:
magyar-lengyel összehasonlító elemzés
Csontos Tamás
Tudományos segédmunkatárs, HUN-REN KRTK Világgazdasági Intézet
Világpolitika és Közgazdaságtan
4-évfolyam – 3-szám – 2025. május
Absztrakt
Persze nem mindegyik mantra egyenrangú. A közgazdasági mantrák fontos tulajdonsága, hogy az adott történeti időszak gazdasági korszellemét tükrözik, emiatt sok közülük pusztán ideológiai frázis és szakmailag nem feltétlenül helytálló, míg mások mögött komoly kutatási eredmények állnak. [2] Az egyik megalapozott mantra például az, hogy: „az államnak az oktatásba és humán tőkébe kell fektetnie a gazdasági növekedés elősegítése érdekében”.
A közgazdaságtanban ez legalább Theodor Schultz 1979-es Nobel-díja óta központi tétel, amelyet a növekedési modellek humán tőkével való bővítése csak megerősített. Érdekes módon ez a mantra korántsem olyan hatásos, mint egyszerűbb társai. Hiába hangzik el újra és újra a hazai vitákban, hogy a magyar gazdaság egyik alapvető problémája az elégtelen humántőke-befektetés, a szavak évtizedes távlatban is falra hányt borsónak bizonyulnak. Nekünk közgazdászoknak ebben a visszhangtalan közegben egyre nehezebb és frusztrálóbb folyton előrángatni a humán tőkét, mint választ, hiszen úgy tűnhet, mintha beragadt volna egy régi lemez, és semmi eredetit nem tudnánk mondani.
Jelen empirikus adatokkal fűszerezett esszénkben azt szeretnénk alátámasztani, hogy miért érdemes mégis továbbra is ragaszkodnunk ehhez a mantrához – még akkor is, ha unalmasnak tűnik. Ennek megvilágítása érdekében egy rövid, természetesen nem teljes körű összehasonlítást végzünk Lengyelország és Magyarország gazdasági teljesítménye között. Ez az elemzés megerősíti, hogy miért érdemes a magyar viszonyok között a humán tőke növelését továbbra is kulcsfontosságúnak tekintenünk.
