Címlapkép forrása: Getty Images
Mennyit érdemes egy magyar borért külföldön elkérni?
Csurilla Gergely, Bakucs Zoltán és Fertő Imre
A nemzetközi kereskedelem gazdasági növekedésre gyakorolt hatása az utóbbi évtizedekben a közgazdasági kutatások homlokterébe került. A globális kereskedelmi folyamatok makrogazdasági elemzései mellett azonban kevés figyelem irányul az ágazati sajátosságokra, holott ezek gyakran kulcsfontosságú betekintést nyújtanak a helyi gazdaságok dinamikájába. Magyarország borászati szektora ebből a szempontból különösen érdekes esettanulmányt jelent: strukturálisan heterogén iparágról van szó, amelyet az EU-csatlakozást követő sajátos intézményi környezet alakít. A Journal of Wine Economics-ban megjelent tanulmányunkban azt vizsgáltuk, miként befolyásolják a vállalati szintű árképzési döntések – különös tekintettel a profitmarzsokra – a borászatok exportpiaci részvételét és nemzetközi teljesítményét.
A borszektor gazdasági szempontból nemcsak jelentős hozzáadott értékkel bír, hanem kulturális dimenzióban is meghatározó szerepet játszik olyan országokban, mint Magyarország, ahol a szőlőtermesztés évezredes hagyományokra tekint vissza. A borászati termékek nemzetköziesítésének kérdése ezért egyaránt releváns a gazdaságpolitikai döntéshozók és az ágazati szereplők számára. Kutatásunk célja az volt, hogy empirikus alapokon vizsgáljuk meg az árrések és az exporttevékenység közötti összefüggéseket, különös tekintettel a kelet-közép-európai átalakuló gazdaságok sajátosságaira.
Elemzésünk három alapvető kutatási kérdés köré szerveződött.
- Először: a magasabb profitmarzsok statisztikailag szignifikáns módon növelik-e a borászatok exportpiaci belépésének valószínűségét?
- Másodszor: kimutatható-e az „exportálás általi tanulás” jelensége, azaz az exporttevékenység pozitív hatást gyakorol-e a vállalatok jövedelmezőségére?
- Harmadszor: milyen mértékű különbségek figyelhetők meg az exportáló, illetve a kizárólag belföldi piacra termelő borászatok profitabilitása között?
⮚ Tovább a teljes cikkre
