A társadalomtudományokban is fontos kérdés, hogy mi áll a társadalmilag nemkívánatos emberi cselekedetek mögött. A közgazdaságtanban az utóbbi évtizedben egy leleményes kísérlet segítségével igyekeztek megérteni egy ilyen nem kívánatos emberi cselekedet, a csalás mozgatórugóit. A kísérlet során a résztvevők egy dobókockával dobnak úgy, hogy a dobásuk eredményét csak ők láthatják (ezért gyakran egy poharat is kapnak a kísérlethez, innen az angol die-under-the-cup elnevezés). Miután dobtak, meg kell adniuk a dobott számot, melynek függvényében nyereményt kapnak.
Az érdekesség az, hogy a résztvevőknek érdekében áll csalni, ugyanis a dobott szám nagyságával együtt az elérhető nyeremény is nő.
Például, belátható, hogy ha a nyeremény a dobott szám megszorozva ezer forinttal, akkor nagy a kísértés, hogy minél nagyobb számot mondjon be a résztvevő.
Számos kísérletet végeztek ezen módszerrel. Az eredmények azt mutatják, hogy a résztvevők egy része – nem meglepő módon – csal, ugyanakkor csak egy-két számmal mond nagyobb értéket, vagyis nem megy el a falig a csalás tekintetében. A kutatások jelentős része arra törekszik, hogy megértse, milyen egyéni jellemzők állnak a csalás mögött. Például azt vizsgálják, hogy a fiúk vagy a lányok, a fiatalabbak vagy az idősebbek, a jobb vagy rosszabb családi hátterűek csalnak-e többet.
